A boróka-tarkadíszbogár hazánkban először borókán telepedett meg, az utóbbi időben elsősorban tuján okoz kárt, azonban a Cupressaceae család más fajai (borókák, hamisciprusok, Leyland-ciprus) is a tápnövényei, azokon is megfigyelték károsítását.

Az elmúlt években sok hír jelent meg arról, hogy tuják száradnak el az országban.  Az elszáradt növények törzsén lapos, ovális kirepülési nyílásokat találhattunk, majd számos helyről előkerültek a fémfényű, aranyzöld, kékeszöld színű, a hátukon 10–14 nagy, szimmetrikusan elhelyezkedő, kékesfekete foltot viselő, 6–12 milliméter hosszú, más fajjal nem összetéveszthető boróka- tarkadíszbogár imágók.

A boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva syn. Palmar festiva) a Földközi tenger mellékén honos, Európa mind több országában bukkan föl. Az utóbbi években Svájcban, Németországban hamiscipruson és tuján, különösen a sövénytuján lokális károsító lett, főként a szárazságtól sínylődő növényeken.

Magyarországon 1999-ben találták meg először a barcsi ősborókásban, 2012-ben pedig már Budapesten pusztította a tujákat. A fákat vizsgálva arra következtettek, hogy a bogarak már évekkel korábban megtelepedtek rajta.

A bogár május közepétől július elejéig rajzik, napos időben repked a tápnövény körül, vagy napozik rajta. Irodalmi adatok szerint a legyengült borókát keresi föl, annak napsütötte, vastagabb (2–10 centiméter átmérőjű) ágának kéregrepedésébe rakja a petéjét. A kikelő lárva a kéreg alatt lapos, akár fél centiméter széles, világos és sötétebb színű, finom porral telt járatot rág, majd a fatestben bábozódik. Azzal okoz kárt, hogy elrágja az ágban a szállító edénynyalábokat. A kifejlett bogár ovális kirepülő nyíláson keresztül hagyja el az ágat.
Vastagabb törzsben egykét lárva rágását még nem vesszük észre, több lárva károsítása nyomán viszont a növény a csúcstól visszaszárad, a növény pusztulni kezd. Többször látom, hogy a jó erőben lévő Thuja occidentalis Smaragd növényen a korona palástja tenyérnyi foltban barnára színeződve elhal. Ezek a foltok nem köthetők égtájhoz, a növény északi oldalán ugyanúgy előfordulnak, mint a délin. A megbarnult terület mindig egy-egy vékonyabb (fél centiméteres és annál alig vastagabb) ág végén látható. A gondos tulajdonos ilyenkor azonnal levágja az ágat, a helyén alig látható lyuk marad, amit a növény legkésőbb a következő évi növekedéskor benő. A levágott ágon semmiféle károsodásra utaló nyom nem látható, a kérgét lehántva viszont az ág rövid szakaszán, lapos, néhány milliméter széles, finom porral telt, az ágat körbeölelő járat figyelhető meg. A járat azonban megakasztotta a tápanyag és a víz továbbjutását, ezért elhalt fölötte az ág. Ha ez a vékonyabb ág alapi részén fordul elő, akkor a rágás az elágazás alatti vastagabb ágba is beérhet. A járatból néha 10-15 milliméter hosszú, lapított, a második és a harmadik torszelvényénél széles lárva került elő. Az elhalt ágból kinevelhető a boróka- tarkadíszbogár imágója.

Megelőzés

A boróka-tarkadíszbogár elleni legjobb védekezés a megelőzés. Csak kártevőtől mentes növényt ültessünk, a növényeinket óvjuk a stressztől (tápanyag, víz, termőhely). A vízzel jól ellátott, egészségesen fejlődő növény elegendő gyantát termel, amiben a berágó lárva megfullad.
A boróka-tarkadíszbogár lekerült a védett fajok listájáról. Mivel a berágott lárvát nem tudjuk vegyszerrel elérni, ezért az imágót kell elpusztítani. A megfelelő eredményhez azonban két hónapig folyamatosan vegyszerrel kellene borítani az állományt, ami a gyakorlatban kivitelezhetetlen.
Az erősen károsított növényeknél az elszáradt részek levágása a megoldás. A növényeket legkésőbb áprilisban csonkolni kell, amíg a károsítók a növényben vannak. Az elszáradt részt ott vágjuk vissza, ahol a törzs teljes kerülete mentén egészségesek a szállító szövetek. A levágott hajtásokat azonnal el kell égetni, ezzel megakadályozzuk az imágók megjelenését, és a további kártétel kiindulását jelentő peték lerakását.

A Smaragd-tuján figyeljük a paláston lévő elszáradt foltokat. Az azokhoz tartozó elhalt ágakat legkésőbb áprilisban, az alapjuknál vágjuk le. A környezetünkben élők figyelmét is hívjuk föl a növényt csúfító elszáradt ágakra, kérjük meg a tulajdonost, hogy időben semmisítse meg azokat. Minden esetben nézzük meg a metszlapot. Ha a szíjácsban károsodás (járatra utaló nyom) figyelhető meg, akkor a károsított vékonyabb ág alatt addig kell csonkolni azt, amíg abban a díszbogár járata megtalálható. Ezzel legtöbbször egészséges növényi részt vágunk le, azonban még mindig jobb egy kisebb egészséges darabot feláldozni, mintsem később az egész növényt elveszíteni. A jó karban lévő növény a vastagabb ág levágását is kiheveri néhány év alatt. A levágott ágat ebben az esetben is azonnal égessük el.

Idén már nem akadályozhatjuk meg a bogarak peterakását. Ennek ellenére tisztítsuk le a növényeinket, vágjuk le és égessük el az elszáradt ágakat. A díszbogár ovális kirepülési nyílásainak megkeresésével meggyőződhetünk a díszbogár korábbi jelenlétéről. A nyári hónapokban történő öntözéssel sok lárvától megszabadulhatunk, megelőzzük a következő tavaszon jelentkező elhalást. A letisztított bokrokon pedig jól látjuk majd az ősszel megjelenő friss elhalásokat, ami megkönnyíti a következő évi védekezést.

Forrás: https://magyarmezogazdasag.hu